Ármánka

Ármánka a lakótelep ismert lakója volt, sokakat bosszantott az idétlen vicceivel, de az idős néniket mindig átsegítette az úton, ha kellett, és az uzsonnáját is rendre megosztotta az éppen a biciklitárolóba húzódó munkanélkülivel.

Ármánkának, a békának öt testvére volt, a szülei nem sokat törődtek vele, fel sem tűnt nekik, amikor egy esős délután útra kelt, hogy szebb világot találjon magának... no, de, erről majd később...

*

Amikor a lift nagy zöttyenéssel megállt a legfelső emeleten a lakli, békaszerű személy megakadályozta, hogy kinyíljanak az ajtók.

*

Születésekor a bábaasszony az Ármánka nevet adta neki, ugyanis az hamar kiderült, hogy az új jövevény árva. A bábaasszony számára nem volt teljesen világos, hogy mi a különbség az árva és az ármány között, de azt érezte, hogy ennek a kölyöknek még sok problémája lesz az életben. Ármánka megszokta, hogy így nevezik de időnként elábrándozott azon, hogy lehetne ő Botond vagy akár Győző is.

*

Békésen kotorászott a zsebében, ahol nagy biztonsággal megtalálta, amit keresett. Egy kis fémdobozban egy tubus ragasztót. Olyan átlátszó, csak akkor megkötő ragasztót, amikor összepréselik valamivel. Az autószerelő pillanatragasztónak mondta, ami furcsán csengett neki, de azt hamar felismerte, hogy kiváló lehetőség megviccelni vele a házban lakókat. Az 5. emeleti gombot gondosan bekente ragasztóval, ügyelve arra, hogy ne nyomja rá túlságosan a tubust, nehogy megkössön a zselészerű folyadék. Amilyen lassan és körültekintően kenegette a gombot, olyan villámszerűen tépte fel a lift ajtaját és ugrott ki belőle, amikor meghallotta a lépcsőházban a neszezést. Most már csak figyelnie és várnia kellett.

*

Amikor Ármánka legkisebb testvérét, Misit lopás miatt kihívták a számtanóráról, Ármánkát átjárta a hideg. Tudta, hogy Misi tisztességes fiú, hogyan is kerülhetett ilyen helyzetbe. Amikor a rendőrök kérdezték Misit, hogy ki a legközelebbi hozzátartozója, Misi Ármánka adatait adta meg. Félt az apja tolós pofonjaitól. Ármánka átérezte a testvére szégyenét, és most ráadásul ez a sérülés is...

Az apjuk kedden megígérte Misinek, hogy elmegy vele az orvoshoz, amikor kiszedik a varratokat a térdéből. Misi ugyanis utánozni próbálta a lakótelepi vagányokat, akik a téren azzal szórakoztak, hogy kukáról kukára ugráltak, de amikor Misi próbálkozott, valaki az utolsó pillanatban elrántotta alóla a kukát és Misi térddel az útpadkára zuhant. Egy óra múlva Ármánka szedte össze a kis összegömbölyödött testet, és vitte be a klinikára, ahol összevarrták a sebet. Ahogy számítani lehetett rá, az apjának váratlanul más dolga akadt, ami kapcsolatba volt hozható az italozással és a haverokkal. Így történt, hogy Ármánka ajánlkozott, hogy elkíséri Misit a klinikára, korábban már úgyis kiismerte a járást. Az odavezető úton Ármánka jól szórakozott azon, hogy azzal ijesztgette Misit, hogy varratszedés helyett le fogják vágni a lábát. A kissrác nem volt több nyolc évesnél, mindent komolyan vett.

*

Ármánka későn tudta meg, hogy örökbe adták. Kiskorában mindig magában kereste a hibát, hogy miért jár neki kevesebb szeretet és törődés mint a másik négy testvérének. Az ágya is máshol volt. Igaz, kevés hely volt a szobában, de négy ágy egymás mellé volt szorítva, az övé keresztben állt a többi ágy előtt. Amikor beszélni tanult de még nem tudta jól kifejezni megát, rászokott egy különös viselkedésre. Odalopózott valaki közelébe - leginkább a testvérei háta mögé - és váratlanul elkiáltotta magát. Ettől általában mindenki ugrott egyet a meglepetéstől. Ármánka hamarosan ijesztgetés-függő lett, és mivel gyorsan tudott futni ritkán verték meg érte. Mindenesetre az önbizalmát növelte, hogy ilyenkor vele foglalkoztak, rá figyeltek, még ha nem is a szeretet volt az, ami az ilyen odafigyeléseknek az oka lehetett.

*

Ilonka néni mindkét kezét alaposan megpakolt reklámszatyor húzta le majdnem a földig. Vékony bőrkesztyűt viselt, a szatyrok fülei belevágtak a tenyerébe. Ha időnként nem egyenesedett volna fel, a reklámszatyrok csíkot húztak volna a sárban, ezért igyekezett peckesen elviselni a súlyos körülményeket. Már ott kezdődött a baj, hogy a bejárati ajtó zárjába rossz kulcsot akart beleerőltetni. Azt a kulcsot, amelyiket a lánya nyomott a zsebébe szerdán, hogy amíg vidéken lesz dolga locsolja a virágait. Mire rájött, hogy ehhez a ménkű nagy bejárati ajtóhoz másik kulcs kell, addigra jól meghúzta a csípőjét a rossz testtartása miatt. Ez nem volt számára ismeretlen érzés, egy ilyen csípőrándulás után napokig bicegve közlekedett. Végül tehetetlenségében mindkét szatyrot leengedte a sárba. Az elerőtlenedett karjaiban ismét normálisan kezdett áramlani a vér, egy kis gyakorlással az ujjait ismét képes volt fogásra bírni. A kulcscsomóján türelmesen kimazsolázta a megfelelő kulcsot, amivel végre kinyílt az ajtó. Felkapta (dehogyis felkapta, inkább, mint a súlyemelők rekordjavítási kísérletben, kidagadó nyaki verőérrel és ciklámenvörös arccal, kicsit kidülledő szemmel) a sárból a hasas reklámszatyrokat és ugyanazzal a lendülettel beviharzott a lépcsőházba. Kis híja volt, hogy megakadályozza ebben a kicsit magasra sikerült küszöb. A sikeres landolást hálás hunyorítással nyugtázta magában és megnyomta a lift hívógombját. Amíg surrogva közelített a lift azon töprenkedett, hogy a reklámtáskákat hogyan lehetne úgy betuszkolni lábbal a kabinba, hogy ne kerüljön sor ismét egy erőpróbára. A blúzát felül kilazította, hogy kapjon levegőt.

A lift linóleumpadlóján a reklámszatyrok alól szivárgó sáros lé lassan elindult a csizmája felé. Igyekezett száraz helyen maradni, mégse vigye be a pacsát a lakásba. Megnyomta az 5. emeleti gombot és a lift gyorsulva elindult felfelé. Ilonka néni zavarba jött. Egy ideig mindkét csizmáját sikerült száraz helyen tartania, de ennek ára volt. Kényszeredett testtartásban, kicsit terpeszállásban próbált elférni a szűk helyen. Azért, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, támaszkodnia kellett a szembejövő falhoz. Oda, ahol a lift nyomógombjai voltak. Már a harmadik emeletet hagyták el, amikor vékony lábai kissé remegni kezdtek. Szerette volna stabilizálni az egyensúlyát, de a reklámszatyor aljáról elindult tócsa az útját állta. Egy ideig még kitartott, hátha kibírja az ötödikig száraz lábbal. A negyedik emelet mellett húztak el, a lift komótosan lassulni kezdett. Most már annyira remegtek a lábai, hogy nem bírta tovább és egy nagy sóhajtással feladta. Teli talppal beleplattyant a piszkos vízbe. A lift kicsit még rángatózott, majd megállt az ötödiken és az ajtók automatikusan kinyíltak. Ott állt szemben Ármánka fülig érő szájjal és boldog vigyorgással, várta a hatást. Nem történt semmi. Ilonka néni görcsösen, kitekeredett testtartásban, mozgásképtelenül befeszült a sarokba a tenyerével támaszkodva a szemközti oldalra, pont oda ahol a lift kezelőfelületét építették be.

  • Vicceltem! - kiáltotta Ármánka és nem értette, hogy mi ez az állókép a lakótelep 10 emeletes lakóházának a liftjében, az ötödik emeleten.

  • Ármánka, ne viccelődjél, hanem szedjél ki innen kérlek és segítsed bevinni a lakásba a táskáimat- hörgött halkan Ilonka néni, aki még nem volt a tudatában, hogy a mutatóujja veszélyben van mert oda van ragadva a lift 5. emeletet jelző gombjához.

  • Igenis! - élénkült meg Ármánka. A lift linóleum burkolatán átlépte a saras tócsát és könnyedén kiemelte a két reklámszatyrot a gangra. Szemöldökét kérdően felhúzva várta, hogy Ilonka néni megmozduljon.

  • Ööö.... - tört elő Ilonka néni tüdejéből... és mint egy lassított filmben, az idős asszony próbált kikászálódni a már üres liftből. Az egyik lába már a folyosón, a másik a levegőben, de valami nem engedte, hogy a többi testrésze is kövesse a jobblábát.

  • Ármánka, baj van.- suttogta.- Hívjad a mentőket mert nem tudok megmozdulni.

Ármánka elszégyellte magát és egy gyors mozdulattal kirántotta Ilonka néni kezét a kesztyűjéből. A kedves hölgyet - aki az idétlen viccei miatt egyébként nem nagyon szerette Ármánkát -, kiemelte a liftből. Ilonka néni megtáltosodott. Megtalálta az egyensúlyát és a gangon gyorsan elindult a lakása felé, ami egyébként a 11-es számú volt. Kicsit húzta a derekát, de nem nézett hátra mert tudta, hogy a csomagokat Ármánka majd utána hozza. Miután minden a helyére került, Ármánka őrült iramban elinalt a harmadik emeletre mert a hangok alapján éppen oda hívták a liftet. Amint kinyílt az automata ajtó, feltűnésmentesen letépte az 5-ös gombról Ilonka néni kesztyűjét, illetve most már lyukas kesztyűjét, mert egy része odaragadt a fémhez... Ahogy a belső udvarban kifújta magát és körülnézett, rájött, hogy nincs kedve hazamenni, hiszen már napok óta nem is keresték. Misi ügyei is lassan rendben jönnek. A rendőrök elengedték a lopás miatt mert kiskorú és a térdét összevarrták. A saját viccei nem sikerültek mostanában túl jól, nem voltak mások számára szórakoztatók, sőt, kínos helyzetekbe hozta magát. Ilonka nénit meg különösen nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni, ő legalább időnként megkérdezte tőle, hogy "hogy van a család". Ármánka elmélázva átrugdalt egy vadgesztenyét a belső udvar árnyas sarkába, közben eleredt az eső. Az esőcseppek megtámadták a szürke porréteget és Ármánka orrát megcsapta az esőszag. Az utcára vezető ajtó kilincsét éppen lenyomta, amikor belécsapott a felismerés, hogy inkább világgá megy. A kapucniját a fejére húzta és elindult balra, amerre még sohasem nem járt.